Egy szakember se maradhat egyedül a nehézségekkel.

Középiskolai éveim alatt kezdett el foglalkoztatni az emberi működés. Kezdetben édesanyámtól elcsent könyvek, később az ELTE keretei, az utóbbi években pedig professzionális szakmai közösségek jelentették a kapcsolódási felületet a pszichológiához. 2024-ben kezdtem szakmai munkámat a NEOSYS szervezetfejlesztő cég együttműködő partnereként, ahol valódi közösség tagja lettem Ez az élmény (mely örömömre azóta is tart) szakmai identitásom egyik fő formáló ereje: esszenciális emberi értékek, kemény visszajelzések, őszinte érdeklődés, valódi kapcsolódás, tiszta, felnőtt viszonyok.

Irvin D. Yalom, Feldmár András és Koncz András munkássága tovább erősítette bennem a segítő szakma iránti viszonyomat: józan paraszti ész mentén, valódi kapcsolódások által, esszenciális, ősi értékekre alapozva. Én így szeretnénk segíteni.

2025 év elején Noémivel közös beszélgetésünk alatt formálódott az EGYSE ötlete. Személyes motivációmat az ügyfél oldalon “elszenvedett” ellátórendszerbeli tapasztalataim, a pszichológus szakmán belüli gyakorlati helyek hiánya és a csoportélmények meghatározó ereje nyújtotta. Az EGYSE-vel egy emberséges és felelősségteljes értékek mentén működő szervezetet, egyszerre megtartó és egymást fejlesztő közösséget szeretnénk teremteni.

Pszichológus, szervezetfejlesztő tanácsadó

Érdeklődési körömet gyerekkorom óta hasonló témák szervezik: alkotás, kutatás, tanítás, gyógyítás. Ezekben a tevékenységekben találom meg az élet értelmét és ezek tereltek a pszichológia felé is. Még az alapképzés közben kezdtem el a gyermekvédelem területén dolgozni, és az ott töltött időszak adta számomra azt az élményt, amelyből később megszületett az alapítvány gondolata.

Szeretném, hogyha a pályakezdő szakembereket nem olvasztaná magába a mostani abuzív rendszer és nem formálná őket is egy távolságtartó, emberi értékekhez kapcsolódni már nem tudó, kiégett ügyintézővé.

Szeretném, hogy a már rég elfáradt kollégákat is valaki megtartaná érzelmileg. Fájdalmas látni, hogy bármelyik ágazatról is legyen szó, az egykoron lelkes, empatikus szakemberek egy része mostanra már csak árnyéka önmagának. A tehetetlenség és feszültség pedig gyűrűzik tovább az ellátottak szintjére.

Együtt tehetünk ez ellen. Ez a célunk, mert szerintünk egy szakember sem maradhat egyedül a nehézségeivel.

Pszichológus

Úgy tapasztalom, hogy a jelen társadalmi berendezkedésünk mára egy emberi léptéktől elrugaszkodott, igazi kapcsolódásban hiányos, magányos közeg, amely a teljesítményben és a matériában látja az értéket. Ennek terhét pedig az egyének cipelik, amely a társadalmunk legőszintébb és legsérülékenyebb tagjain mutatkozik meg leginkább, a gyerekeken.

Ellátórendszeri munkatapasztalatom során látom, hogy a segítő szakemberek esetében sem valósul meg az az igazi kapcsolódás, amely képes védőhálót képezni a bonyolult és megterhelő mindennapokban. Egyedül vagyunk, pedig egymás nélkül nem tudunk érvényesülni. Ez pedig azt eredményezi, hogy elveszítjük segítő munkánk esszenciáját, eltávolodunk az emberi mivoltunktól és másokra sem tudunk már emberként tekinteni.

Hiszem, hogy a valódi változás a közösség erejében van - abban, hogy nem maradunk egyedül azzal, ami bennünk zajlik. Hogy megtartjuk egymást.

Gyermekpszichológus